A teljes novella az Evolvens kalózai c. antológiában jelent meg. 

Emlékül a Magyar Honvédség harckocsizóinak, emlékül a Magyar Honvédség átalakításáért felelős személyeknek.

Tisztelettel azoknak, akik valaha is harcoltak értünk, miattunk.

A laktanya fölött, zászlót lenget a szél,
A zászlóalj harcra készül, lánctalpon útra kél.
Ágyúcsövünk felmered, kislány állj elébe, ha mered,
Sej-haj, megindulunk, megindulunk, megindulunk!

Harckocsiból nézve, kicsi lesz a világ,
Csikorog a tankunk, hegyen-völgyön át.
Ágyúcsövünk felmered, kislány állj elébe, ha mered,
Sej-haj, megindulunk, megindulunk, megindulunk!

Amerre mi járunk, ott tűzvihar támad,
Megremeg a föld is, ha elvonul egy század!
Ágyúcsövünk felmered, kislány állj elébe, ha mered,
Sej-haj, megindulunk, megindulunk, megindulunk!

A Zágonyi Károly nehézdandár dalolva vág keresztül a sivatagon, hangunk elnyomja a motorzajt, és minden megtett kilométer után egyre magabiztosabbá válik. Végül már nem csak háromezer, hanem tizenkétmillió magyar énekel; az idő kereke visszafelé forog, és meg sem áll, amíg el nem érünk egy olyan korig, ahol még dicsőség volt magyar katonának lenni, ahol dicsőség volt magyarnak lenni.

A novella első fejezetének letöltése (pdf) - Nem születtek katonának (részlet)