A lámpagyújtogató már megkezdte szokásos esti ellenőrző körútját, végighaladt körzetének összes utcáján, és sorra fellobbantotta a hidegfáklyák kékesfehér fényeit. A bolygó energetikai rendszere ugyan elvégezte volna ezt a feladatot is, de a Hoozentroger lakói ragaszkodtak archaikus időkből származó szokásaikhoz. Még azt sem engedték meg, hogy a lámpagyújtogatók munkakörét megbízható, automata-lámpagyújtogatók töltsék be.
A bolygó ragaszkodott a múlthoz, nem vettek tudomást az univerzum csillagrendszereiben zajló háborúkról vagy galaktikus intrikákról, és különös módon a dúlások is messze elkerülték őket.
A 0613 nem tartozott a Hoozentroger turisztikai kiadványainak „Ajánlott helyek szórakozásra és minden másra” kategóriájába, mégis az univerzum legkülönösebb lényeinek törzshelyévé vált. Az esténként rozsdás pultot támasztó vendégek sohasem tettek említést arról, hogy hogyan tévedtek be a sehol nem reklámozott, a „0613-as italmérő” holofelirattal jelölt helyiségbe. A kavargó dohányfüstben békésen iszogattak az ellenséges rendszerek katonái; a turáni fényíjászok fizette szkaff-köröket az von Anstetten gárdisták kannás műtokaival viszonozták. Vagy fordítva, minden politikai hovatartozástól függetlenül. A pult mögött egy kétméteres, soha sem alvó, kopasz, háromszemű csapos mérte az italt a nap 27 órájában, kinek-kinek az ízlése szerint.
Azon az estén egy Hruff rendszerbéli vendég éppen langyos, pontosan 25 fokra felmelegített csapvizet rendelt, immáron a negyedik kört, ami igencsak meglátszott rajta. A csapos végigcsúsztatta a poharat a pulton, egész a hruffai ormányáig.
- Nem lesz sok? Már a negyedik… Boldogságból vagy szomorúságból iszol?
- Örömömben iszom, ma megkértem a barátnőm kezeit és igent mondott! – A hruffai ezzel büszkén kihúzta magát.
- Jól hallottam? Házasságról beszél? – szólt oda a vizet teli ormányból szürcsölőnek egy koszos bőrkabátba és olajos kezeslábasba öltözött idősebb vendég, majd odalökte a poharát a háromszemű csaposnak:
– Ezt játszd újra Szem! Írd a többihez, a tárcámat a másik kabátomban felejtettem…
Az óriás csapos mérgesen csapta vissza elé a poharat.
- Nincs is másik kabátod Fred! Amíg nem fizetsz, nincs több pia! Állandóan itt vedelsz, és nem fizetsz!
- Uraim! – fordult Fred a csehó vendégei felé. – Volna szíves valaki kisegíteni? Nem szeretném felváltani az új hetvenöt tallérosomat…
A vendégek összeadták a pénzt, és Fred a poharát kocogtatva filozofálni kezdett:
– A nők uraim, a legcsodálatosabb teremtményei a világegyetemnek. Mindegy hogy ember, hruffai, vagy más fajhoz tartozik, a nőstény ad értelmet az életnek! Ugyanakkor – emelte fel fejét a poharából Fred,- nők azok, akik az életet értelmetlené is tehetik, egyetlen pillanat alatt.
A vendégek lassan a pult köré gyűltek, és érdeklődve hallgatták Fred előadását. – Nézzék csak meg, ahogy az állatvilágban két hím megküzd a nőstény kegyeiért, a nőstény pedig, az erősebb párja lesz…
- Ugyan Fred, mit értesz te a nőkhöz, még sosem láttunk nővel! – szólt közbe a hallgatóságból valaki.
- Erwin, maga olyan hülye, hogy koraszülöttként az agyát külön IQbátorban nevelték! – hallgattatta el Fred egy legyintéssel a közbeszólót. – Ha megengedik, folytatnám! A nő minden szépség és kellem forrása, tudósok évezredek óta kutatják, hogy mitől nő a nő? Mitől különbözik a nő a férfitól? Persze, ha ezt maguktól, részeges csavargóktól megkérdezném, biztos valami galaktikus baromsággal válaszolnának. Személy szerint ezen nem is csodálkoznék, mert testközelből ismerem a maguk alkoholista fajtájának gondolkodásmódját!
Az előbbi közbeszóló kihívóan körülnézett, majd kijelentette:
– Szó szerint testközelből ismered, hisz az előbb magadról beszéltél!
A hallgatóság lehurrogta, Fred bár tarhás, de nagydumás mesélő volt, és a hallgatóságot már kezdte érdekelni az előadás. – Folytasd Fred!
- Sajnos az előbb oly mértékben megbántott ez az okostojás, hogy elment a beszédtől a kedvem. Persze, ha az urak közül valaki utána vinne még egy rundot…
A többiek megértették, hogy pia nélkül nincs folytatás, és gyorsan fizettek neki meg egy italt. Fred a teli poharat forgatva megköszörülte a torkát.
- Bizonyára emlékeznek még – ámbátor igencsak régen történt, – a HUMMETRIX botrányra. Nem? Senki? Szem, miért engedsz be ide műveletlen alakokat? Vagy csak túl fiatalok lennének? Hát akkor elmesélem…

Akkoriban a HUMMETRIX vállalatcsoportnál dolgoztam biztonsági vonalon, így első kézből származó, hiteles történetet fognak hallani. A hitelességénél csak a titkossága nagyobb, ezért meg kell kérnem az urakat, legyenek szívesek leitatni, másképp nem szednek ki belőlem semmit!
Fred hosszan ivott egy rövidet.
– A földi központú HUMMETRIX-et mindenki úgy ismerte a galaxisban, mint a legtökéletesebb szintetikus létforma-gyártó céget. Millió és millió gyártmányuk dolgozott szerte a galaxisban, a szórakoztató ipar robot-kurváitól és pincéreitől kezdve az ipari technológus robotokig bezárólag. Tökélyre fejlesztették a robotok külsejét, egy humanoid, robot prostituáltat csak mérőműszerrel lehetett megkülönböztetni egy hús-vér embertől. Ami a személyiség-szoftvert illeti, azzal kapcsolatban már számos probléma merült fel. Hiába használták a legtökéletesebb neurál-intelligencia rendszereket, nem sikerült tökéletesen elhitetni a vásárlókkal, hogy élő emberrel van dolguk. Ez persze főleg a szórakoztatóipar számára gyártott szintetikusoknál jelentett problémát, hiszen egy nukleáris fűtőelem-tisztogató robottal senki nem akar közelebbi kapcsolatba kerülni. Bár, amilyen világban élünk…
– A legnagyobb pénz természetesen a kurvák és dzsigolók forgalmazásában volt, de ezen a területen volt leginkább érzékelhető a probléma. Sorozatos felmérések bizonyították, hogy a férfiak, a legfejlettebb PA-eXtreme modellek esetében is, egy idő után ráuntak a robotjaikra. Ezzel szemben a női vásárlók teljesen meg voltak elégedve a közkedvelt Backham vagy Banderas típusaikkal, pedig azokban a Characteristic személyiség-szoftver egyik leggyengébb verziója futott. A férfiak számára azonban hiába mintázták a PA-eXtreme külsejét az örök szexszimbólum Pamela Andersonról, egyre több lett a panasz és a kipróbálási idő után visszavitt robot.
Mint már említettem, akkoriban a HUMMETRIX-nél dolgoztam biztonsági vonalon, - ne is kívánják, hogy eláruljam hol, és milyen tevékenységet végeztem, ahhoz ugyanis még nem ittam eleget…
Fred megköszörülte a torkát, és megadóan felhajtotta az érkező italt.
– Olyan magas szinten dolgoztam, ahová Erwin még csak fel sem tudna nézni, így természetesen engem is bevontak a válságstáb munkájába. A szakpszichológusok és pszhihoszaktudósok megállapították, hogy a probléma egyetlen lehetséges megoldása a Characteristic továbbfejlesztése lenne. Ezzel nem mondtak sok újat, de ami keveset, az legalább sokba került.
Végül a véletlen hozta meg a megoldást, szó szerint.
Az új modell fejlesztésekor egy Erwinhez hasonló, fél-analfabéta szerelő a pozitron agyba fordítva szerelte be a valószínűség generátort, ami így sorozatosan valószínűtlenséget generált. A kész robotot az automata MEÓ rendszer leellenőrizte, és a kiértékelt adatoktól komoly, tudós emberek kezdtek visítva kacagni és ugrándozni. A robot, amely a CLAUDIA-Serial modellhez tartozott, a Valóság - Robot teszteken olyan eredményt ért el, amilyet még senki nem látott a HUMMETRIX-nél. A szerelő azonnal igazgatói státuszt kapott, a cég pedig, új lendületet.
A reklámkampány sikeres volt, a férfivásárlók rohantak lecserélni az unalmas és megszokott szeretőiket az új CLAUDIA-S modellekre. A vállalat egyik kulcsembereként - Erwin, még mielőtt beleszólna, nem portás voltam, – a szolgálati kocsi mellé egy szolgálati szeretőt is igényelhettem, így hazavittem egy új, CS-2348-234E sorozatszámú robotot, akit én az egyszerűség kedvéért Lilinek neveztem el.
Igen, akit mondtam és nem amit. Lili igazi nő volt, minden paradoxont és félresöprő, igazi nő. Gyönyörű volt és kívánatos, szőke haja selyem-puhán omlott karcsú nyakába, szeme a hidegfáklyák kékénél is kékebb volt. Magas, ölelni valóan karcsú alakja barnán csillogott, amikor kicsomagoltam a védőfóliából… Uraim, a melléről órákat tudnék mesélni, férfi nem kívánhat különbet! Már a gyári kiszerelésben olyan mérettel és formával látták el, amiért a nők százezreket fizetnek a plasztikai sebésznek. Státuszomnak köszönhetően a luxus kategóriát igényelhettem, az installáció közben szabadon újra paraméterezhettem volna a melleit, de nem volt rá szükség. Tökéletes volt.
Amikor a finom vonalú fülecskéje alatt elfordítottam a kapcsolót, valami furcsa borzongás futott végig rajtam. Beleneztem kinyíló szemeibe, és egyből tudtam, hogy Ő nem csak egy robot a számomra, ami a szexuális vágyam kielégítésére szolgál. A hangja bársonyosan dorombolt:
- Örülök, hogy megismerhetlek, remélem, boldogok leszünk együtt!
Megsimogattam az arcát, amire elmosolyodott és hozzám bújt.
– Mesélj magadról! – kérte.
És én meséltem. Nem gondoltam arra, hogy pozitron agya most tárolja el azokat az információkat, amelyek segítségével jobban tud majd alkalmazkodni személyes igényeimhez. Ültünk a padlón, és meséltem. Néha kérdezett, és időnként elmosolyodott a válaszaimon.
Amikor felkelt és meztelenül járkált a szobában, természetes volt hogy nagyon megkívántam. Odaléptem hozzá hátulról, átöleltem és kezembe fogtam a mellét. Finoman simogatni és masszírozni kezdtem, ujjaim lágyan futottak a forró, feszes műbőrön. De Lili kiszabadította magát az ölelésemből, és azt mondta:
- Azt hiszem, ez még korai, nem ismerjük még egymást eléggé. Kérlek, ne sürgess és légy velem türelmes!
Határtalanul boldog voltam, számtalan szintetikust használtam előtte, de így még egyik sem viselkedett. Felejthetetlenül hetek következtek. Munkából egyből rohantam haza, és elhanyagoltam a barátaimat, csak hogy minél előbb vele lehessek. Amikor végre az enyém lett, kéjesen-gyönyörű órákat töltöttünk együtt. Számomra egy igazi nővel sem volt még ilyen jó, ilyen teljes kielégülést okozó a szeretkezés. Esténként az étel ott gőzölgött a lobogó gyertya mellett, a vacsora végén néztem, ahogy elmosogat, elpakolja az edényeket, majd hosszasan szeretkeztünk, és végigbeszélgettük az éjszakákat.
Uraim, csodálatos idők voltak!
Az egyik este megkért, hogy másnap menjünk el vásárolni, mert szüksége lenne új ruhákra. Mint bizonyára tudják, a tulajdonosok igényeihez igazodva a szintetikus szeretőket csak minimális ruhatárral látják el a gyártók, ezért okozott meglepetést Lili kérése, hiszen a robotok szoftvere nem tartalmazza a divatra és az öltözködésre vonatkozó igényeket, azt veszik fel, amit a tulajdonos mond nekik.
Mivel Lili egy új széria tagja volt, arra gondoltam, hogy egy kibővített alapszoftver fut rajta, de sajnos később kiderült, hogy nem így van. Legnagyobb megdöbbenésemre több mint 4 órát töltöttem vele a bevásárlóközpontban. Sorra próbálta fel a szexis fehérneműktől kezdve a molekulárisan stabilizált divat-farmereken át a kis és nagy estélyiket. Végül alaposan megcsappant bankszámlával és 25 telezsúfolt szatyorral tértünk haza, ahol olyan önfeledt boldogsággal próbálta fel előttem és mutatta meg új szerzeményeit, hogy ha volt is valami gyanúm a történtekkel kapcsolatban, az rögtön eltűnt a szerelem felhőjében.
Igen, uraim, szerelem! Azt hiszik, nem lehet szerelmet érezni egy szintetikus iránt? Hát én olyan szerelmes voltam, hogy bármit megtettem volna a kedvéért.
Az első nagyobb probléma és veszekedés akkor történt, amikor a barátaim unszolására beültünk egy étterembe, hogy megünnepeljük egyikük előléptetését. A társaságból rajtam kívül senki nem tudta, hogy Lili szintetikus, így azt hitték, hogy megunva az agglegény életet, egyszerűen becsajoztam. Ahogy megbeszéltük, Lili nem rendelt magának semmit, csak 3 pohár ásványvizet ivott. Mindenkinek azt mondta, hogy előző nap elrontotta a gyomrát, ezért nem kér mást. Valójában, szintetikus létére nem fogyaszthatott semmit, kivéve persze a vizet. Azt ugyanis képes feldolgozni fúziós-emésztés: a szétbontott vízmolekulák hidrogénjei az elektromos rendszert táplálja, az oxigént pedig a bőrfelszín pórusain keresztül visszajuttatja a környezetbe.
Egy darabig minden jól ment, Lili tündéri volt, kedves és vidám, mint mindig. Aztán elkomorodott és az est hátralévő részében szótlanul maga elé nézve üldögélt az asztalnál.
- Mi bajod volt este? – kérdeztem, amikor hazaértünk. – Nagyon elkomolyodtál a végére.
- Szeretsz te engem egyáltalán? – tette fel azt a kérdést, amitől megfordult körülöttem a világ.
- Persze hogy szeretlek, de honnan jutott eszedbe most ez?
- Egész este a veled szemben ülő nőt bámultad és flörtöltél vele! – csattant fel Lili.
- Gabyval?? Lili, mi bajod van? Honnan veszed ezt? Ő az egyik munkatársam, és csak beszélgettünk.
- Jobban szereted, mint engem? – Lili válla rázkódni kezdett, tudtam, ha lenne könnycsatornája, akkor most zokogásban törne ki. Teljesen megdöbbentem. Mentegetőzni kezdtem, de közben idegesség fogott el. - Dehogy szeretem jobban, ő csak egy munkatársam. Hagyd ezt abba! – csattantam rá végül, mire ő berohant a fürdőszobába és magára zárta az ajtót. Egy óra múlva jött csak ki, szó nélkül bement a hálószobába és lefeküdt „aludni”.
Egész éjszaka ébren voltam, és félőrülten bújtam Lili dokumentációját, de a leírásokban nem találtam magyarázatot. Beléptem a HUMMETRIX hálózatába, és a biztonsági kódokat felülbírálva olvasni kezdtem a fejlesztői leírásokat. Végignéztem az összes viselkedésmintázatot, de az eredmény nulla volt. Semmi.
Másnap munka után elcsíptem a fejlesztési részleg egyik rangidős mérnökét és elmeséltem neki a történteket. Furcsán nézett rám, majd kijelentette, hogy hazudok!
Önök tudják a legjobban, hogy legfőbb erényeim a becsület és az igazmondás, az anyagi tartozásnál pedig csak a hazugságot utálom jobban! Ha nem ezt gondolták eddig rólam, félreismertek és megbántottak! Engesztelésül, ha lennének szívesek…
Köszönöm…
Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy imádott Lilim meghibásodott. Természetesen, garanciálisan kicserélhettem volna, de egyszerűen nem vitt rá a lélek. Újra kellett volna kezdeni az ismerkedési folyamatot, és féltem, hogy mégsem ugyanazt a Lilit kapom vissza, akit megszerettem. Csak reménykedni tudtam, hogy a probléma magától elmúlik, ahogy az informatikai rendszerek esetében gyakorta előfordul.
Két–három órát sétáltam fel alá a parkban, így alapos késéssel értem haza. Lili az asztal mellett üldögélt szótlanul, a vacsora pedig sehol.
- Hol voltál? – kérdezte. – Annál a nőnél?
- Sétáltam kicsit, ki kellett szellőztetni a fejemet. – A gyomrom összeszorult, és csak néztem a szívemnek kedves arcon ülő szomorúságot. – Nincs semmilyen másik nő, hidd el. Csak téged szeretlek, nekem nem kell másik nő!
- Ez biztos?
- Hidd el, félreértettél valamit. Gabyval csak beszélgettem, ahogy sok más emberrel is azon az estén. Nekem te vagy a legfontosabb és nem szeretek más nőt rajtad kívül! – próbálkoztam meggyőzni.
Bár nem sok jóra számítottam, ismét tévedtem, Lili arca felderült, és én kissé megnyugodva öleltem át. Lefekvéskor odabújtam hozzá, izmos combját és hasát simogattam, de ő eltolva a kezemet azt suttogta:
- Most ne kérlek… Csak ölelj át!
Átölelve tartottam, amíg energia-takarékos üzemmódra kapcsolt, majd én magam is álomba merültem. Azt hittem ezzel megoldódott a probléma, de mint az előzőekben, most is nagyon-nagyot tévedtem.
A következő napokban akárhogy próbáltam hozzá szexuálisan közel kerülni, mindig elutasításban volt részem. Ez teljességgel elképzelhetetlen volt egy ilyen célra gyártott robottól, ezért már biztos voltam abban, hogy Lili működésében komoly problémák vannak. Annyira elkeserített a viselkedése, hogy a következő napokban későig kimaradtam otthonról. Esténként alaposan leittam magam, ami az ismerősök előtt aláásta közismerten józan életű tekintélyemet. Amikor éjszakánként hazamentem, Lili dührohamokban tört ki, gyalázkodó szavakat és edényeket vágott a fejemhez, és képtelen voltam őt lecsillapítani. Amikor rendre kitombolta magát, bezárkózott a fürdőszobába, és órákon keresztül nem volt hajlandó előjönni.
Mivel a mérnökök már messziről röhögtek rajtam a folyosón, egyre több időt fordítottam Lili személyiség-szoftverének tanulmányozására. Hosszú órákat töltöttem a HUMMETRIX számítógépei előtt, de ezzel csak azt értem el, hogy Lili még hidegebben viselkedett, sőt már egyáltalán nem állt szóba velem. A lakásban halomban állt a mosatlan, nem hogy nem főzött, de a legelemibb házimunkát sem végezte el.
Próbáltam vele szót érteni, hivatkoztam arra, hogy nagyon sok a munkám és emiatt járok későn haza, de csak szomorúan nézett rám a kék szemeivel és hallgatott. Uraim, megismertem a tehetetlenség elkeserítő érzését. De ez még csak a kezdet volt!
Amikor egyik délután korábban értem haza, egy idegen férfit találtam a lakásomban. Sőt mi több, az ágyamban. Lilivel!
Attól sem borultam volna meg jobban, ha egy 0.44-es Magnummal másfél lépésről lőnek hátba. Robbanógolyóval. Ami még meg is van mérgezve…
Lili nem kiabált, nem mentegetőzött, csak magára húzta a takarót, elfedve magát előttem, és dühösen azt mondta:
- Ha te nem szeretsz engem, én miért szeresselek? Találok nálad sokkal jobbat is, ha akarok!
Betelt a pohár, szó nélkül odaléptem hozzá, és egy gyors mozdulattal kikapcsoltam.
Ott ült az ágyon, betekerve azzal a takaróval, amelyet nemrég még a mi verítékünk itatott át, és szemei lassan lecsukódtak, amint pozitron agyának energiaszintje a nullára csökkent. A pneumatikus légzés–szabályozó elvégezte a tüdőszerv ürítését, mellkasa meg egyszer utoljára megemelkedett majd lesüllyedt.
Aztán Lili megszűnt létezni…
Az idegen férfi döbbenten nézett rám.
- Jó ég, ez egy szintetikus ribanc? – Felpattanva az ágyból megmutatta, hogy a megdöbbenése jóval nagyobb a szerszámánál.
- Ne merjen így beszélni róla, maga fatökű buzeráns! Úgy vágtam szájon, hogy legurult az ágyról és elterült a padlón. A farka gyorsabban zsugorodott össze, mint egy öregasszony a fúziós krematóriumban.
– Szedje össze a holmiját és takarodjon a lakásomból, mielőtt tökön lövöm!
Néztem, ahogy sietve összekapkodja a ruháit és eltűnik a lakásból. Lehet, hogy jobban éreztem volna magam, ha tényleg lelövöm. Aztán végezhettem volna magammal is…
Könnyeimet nyeldesve tisztogattam le Lili testét, és óvatosan visszacsomagoltam a védőfóliába. A személyiségi memória a kikapcsolásakor törlődött, és nem volt erőm még egyszer újrainstallálni a rendszerét. Számomra Ő már meghalt, és nem létezik többé.
Visszavittem a testet a HUMMETRIX-hez, és leadtam a raktárban. Összetéptem a raktározási nyilvántartótól kapott elismervényt, nem akartam hogy egy gyenge pillanatomban megkeressem a testet és megpróbáljam Lilit életre kelteni.
Csak az alkohol segített hogy ne veszítsem el az eszemet. Napokon, heteken át nem mentem be a vállalathoz, egyik karton piát a másik után fogyasztottam el. Csak emberfeletti állóképességem óvott meg attól, hogy nem lettem örökre az alkohol rabja, nem úgy, mint sokan Maguk közül!
Mivel nem jártam be dolgozni, elbocsátottak a munkahelyemről. Soha többé nem mentem a HUMMETRIX közelébe sem, ami nem volt nehéz, ugyanis hónapokkal később az egész vállalatcsoport csődbe ment és összeomlott. Az utólagos vizsgálatok megállapították, hogy a CLAUDIA-S modellek pozitron agyába épített valószínűtlenségi generátor miatt a robotok viselkedése teljes mértékben azonosult a hús-vér nők viselkedésével. Túl jól sikerült a másolat, ezért a férfi vásárlók tömegében vitték vissza a kikapcsolt robotokat a vállalathoz.
A milliós tétel raktározási költségei elenyészők voltak a perköltségekhez képest. Az élelmes ügyvédek lecsaptak a botrányra, és az egykori robottulajdonosok a legkülönfélébb jogcímeken milliárdos összegekre perelték a HUMMETRIX-et. Csak az elmaradt orgazmusokért 21 milliárd tallér kártérítést ítéltek meg a bíróságok, de a szex reményében beruházott virágok, ékszerek, nercbundák irdatlan költségei ezt is jócskán felülmúlták.
A HUMMETRIX raktáraiban sorakozó szintetikusokat végül beolvasztották, a folyékony olvadékot pedig hatalmas teherhajók tartályaiban elszállították. Ha jól tudom, útburkolásra használták fel, valahol a Gamma rendszerben…
Uraim, ennyi volt a történetem, most már láthatják, mit tud művelni egy férfival a nő, legyen az anyaszülte vagy akár szintetikus. Most már megérthetik, miért nem kedves számomra a házasság vagy a szerelem témája. A jól fizető, biztos állásom elvesztése terelt rá engem arra a szomorú útra, amelynek végén a magukhoz hasonló alakok közé keveredtem.

Mivel jól ismerem a maguk fajtáját, nem venném magamnak a bátorságot, hogy visszautasítsam azt az italt, amire meg akarnak hívni…

(Köszönettel és tisztelettel Moldova Györgynek)